Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában

Jean Liedloff:

Az elveszett boldogság nyomában – A kontinuum-elv

Kétezeregy Kiadó, 2008.

Sok nevelési módszereket bemutató könyvet olvastam már, nagy részüket még azelőtt, hogy anya lettem volna. A sokféle ismeret birtokában ma azt mondom, bár ne tettem volna, mert összezavartak és minden jó tanács ellenére elnyomták az ősi ösztönöket bennem, amik a legjobb anyává tehetnek bárkit. Mégsem tennék máshogy, mert minden elolvasott könyvnek volt mondanivalója számomra, – ha néha csak az is, hogy így ne! – amiket összefésült, és minden eddigi kérdésemre választ adott Jean Liedloff, Az elveszett boldogság nyomában című könyve, ami Barta Judit fordításában jutott el a magyar közönséghez.

A szerző amerikai származású, egyetlen könyve jelent meg és nincsen saját családja, viszont a dél-amerikai őserdőben töltött két és fél év során olyan tapasztalatokat gyűjtött, amiket szerencsére megosztott velünk, hogy mi jobb szülők és jobb emberek lehessünk.

„Ez a könyv egy elvet igyekszik elmesélni, nem pedig egy történetet”, mégis azzal kezdi, hogy felfedi,  milyen kalandos úton a véletlenek sorozatának köszönhetően jutott el  többek között a jekána indiánok közé, ahol a romlatlan emberi természetet figyelhette meg. Kaliforniai otthonában pedig pszichoterapeutaként alkalmazza azóta is, az ott levont tapasztalataiból megalkotott kontinuum-elvet.

Megfigyelte, hogy míg az ún. nyugati civilizáció boldogtalan és feszített tempóban átrohan az életén, addig az őserdőben elszigetelt jekána indiánok tökéletes harmóniában élnek magukkal és környezetükkel. Arra a következtetésre jutott, hogy mindez a teljesség mindannyiunkban megtalálható, de igen hamar megfosztanak tőle. A csecsemőkorban természetesen meglévő bizalmat kell csak megtartanunk a boldogságunkhoz:

Az anyaméhben egyenes vonalú fejlődési szakaszok vezetik át a magzatot azon a kilenc hónapon, amikor már készen áll, hogy megszülessen. Ebből a kényelmes, biztonságos közegből kiszületik (ahogy a 3 éves unokahúgom javította a megszületni kifejezést) egy hideg, vakítóan fényes, fülsiketítően hangos, túlságosan tágas világba, amihez mind villámgyorsan képes alkalmazkodni.

Az anyaméhben beteljesült vágyak feltételezik a születés utáni igények kielégítését is. Az evolúció évmilliói során őseink tapasztalatai genetikailag kódolódtak bennünk a magzati kortól kezdve, hogy mikor, mire van szükségünk a túléléshez. A természet pedig egyszerűen csodálatos, mert se többet, se kevesebbet nem követel annál, mint amennyire szüksége van.

A csecsemők az örökkévaló mostban élnek, minden akciót interakció követ. Az elvárásai a moston és az ősi beidegződéseken alapulnak. Amikor hagyunk sírni egy kisbabát, az időtlen reménytelenség állapotába taszítjuk. A babák létfontosságú szükséglete, hogy karban legyenek. Ezt korábban nem kérdőjelezte meg senki, hiszen az életben maradás feltétele volt, hogy az anya ne tegye le a babáját. Nyilván ma nem attól kell tartanunk, hogy egy kardfogú tigris elragadja a gyermeket, de az ösztöneink és igényeink ettől nem változtak. Biztonságot nyújt számunkra a folytonosság érzése. A gondolkodás előtti érzések befolyásolják a gondolkodó benyomásait a világról, amik meghatározzák a viszonyait vele.

„A kultúrában való részvételnek az elvárása evolúciónk terméke, és az erkölcsök, melyeket ezen elvárások folytán magunkévá teszünk, ugyanolyan szerves részeivé válnak a személyiségünknek, mint más fajoknak a veleszületett viselkedésmódjai. ”

A csecsemőket hagyni kell, hogy kibontakoztassák velük született képességeiket szükségleteik szerint. Ez kicsit Marxista filozófiának hangzik, de tény, ha első pillanattól kezdve az elégedettség érzését erősítjük, akkor az lesz a viszonyítási alap nem pedig az elégedetlenség, megfosztottság érzése. Most, hogy hivatalosan is az egyik legelégedetlenebb nemzet vagyunk, azt gondolom külön is érdemes odafigyelnünk, hogy a nézőpontunkat alapjaiban cseréljük ki a félig üres pohárról a félig telire.

A szerző számos érdekes példával meséli el, hogy milyen könnyedén és természetesen illeszkedik a jekána indiánok életébe minden csecsemő és gyerek. A mi társadalmunkban két felfogással találkoztam. Akik azt tartják természetesnek, hogy a gyerek az első pillanattól tökéletesen alkalmazkodjon a szülők napirendjéhez, a másik oldalon azok állnak, akik teljes mértékben alárendelik magukat a gyermekeiknek. Számomra az egyik sem követhető, ezért megnéztem a lányom szokásait, alkalmazkodtam hozzájuk, de aztán azt a napirendet igyekeztem betartatni vele is. Az általa kialakított rendszer két-háromhetente változott ugyan, de számunkra ez működött.

A jekánák nagyon tisztelik egymást, a gyerekeket is egyenrangú partnerként kezelik minden szituációban születésük pillanatától. Nem foglalkoznak külön azzal, hogy mik a gyerekek szükségletei, a sajátjukat elégítik ki, végzik a mindennapi teendőiket és mindebben részt vesznek a gyerekek.

Az őserdőben természetesen nem használnak babakocsikat, közvetlenebb módon oldják meg, hogy a gyerekek testközelben legyenek. Hordozzák őket, pántokkal, kendőkkel kötik magukra. Az első észlelések így egy tevékeny anya testéhez kötődnek.

Liedloff azt a tapasztalatot vonta le, hogy ideális esetben a szülők példákat nyújtanak a gyerekeiknek – a felnőtt társadalom a fiatalabbaknak – az nem befolyásolás. Ahogy a jekánák is, nem kell külön figyelni a gyerekekre aközben, hogy végezzük a saját dolgunkat. Elég olyankor velük foglalkozni, amikor igénylik és akkor is csak annyira amennyire szükségük van rá.

Gyakran esem én is abba a hibába, hogy non-stop védőhálóként akarok szerepelni a lányom életében, és nagyon kevés esettől eltekintve teljesen feleslegesen fordítok erre plusz energiát. A ritka alkalmak, amikor megelőzök egy-egy kisebb sérülést pedig nem mindig válnak a javára, mivel így nem ismeri meg a korlátait. Mivel a szándékaim és a lehetőségeim különböznek, így minden jó akaratom ellenére is történnek balesetek. Gondolom nem az én kétéves lányom az egyetlen, akinek kék-zöld foltok és mindig megújuló bibik színesítik a lábait. Arról is nehéz leszokni, hogy ne rohanjak rögtön oda, sztoikusan szemléljem csak az eseményeket, mikor tótágast áll a kismotorjával mindaddig, míg biztosan nem tudom, hogy itt most kellek. Abban sem egyedülálló, hogy néha egy kis szellőre is, a kellő figyelem birtokában úgy reagál, mint egy gyakorlott focista, míg vérző sebekre néha ügyet sem vet, ha nagyon belemerült valamibe.

A könyv nagyon jól tagolt fejezetekben vezeti fel, meséli el a kontinuum-elv lényegét a csecsemőkortól a felnőttkorig. Jól látja és láttatja is a különbséget a természeti társadalom és a mi felgyorsult, rohanó életünk között. Érthetően meséli el a lényeget, használható gyakorlati tanácsokat is ad, hogyan lehetne, átültetni az elvet a mindennapjainkba.

Nagyon érdekesen vezeti le a gyerekkori elégedetlenségből származható felnőttkori frusztrációinkat, amik megfelelő viselkedési formákkal megelőzhetőek a következő generációk életében, illetve felnőttkorban is kijavíthatóak.

A könyv nyilván költői túlzással, de lényegében minden hétköznapi problémára választ ad. Nem tudjuk lexikonként felütni a hisztis szónál és nem kapunk egy receptet, ha ezt tapasztaljuk, ezt és ezt tegyük és akkor minden nagyon jó lesz.

Igazából sokkal többet tud. Összefüggéseiben mutatja meg, hogy lehetünk elégedett emberek és boldogok.

Reklámok

5 hozzászólás to “Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában”

  1. Fantasztikus könyv! De jó lenne, ha minden szülőnek kötelező olvasmány lenne és követnék az életet. Sokkal kevesebb ember küzdene lelki problémákkal. A jó hir az, hogy még felnőttként is hatásos lehet, ha alkalmazzuk az alapelveket.
    Mély tiszteletem Jeannek, aki idén elhunyt és a Yequana törzsnek, akik évezredes bölcsesség szerint élnek boldogságban.

Trackbacks

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: