Kötődés avagy a szülés katarzisa

Az alábbi ajánló Nóri különlegesen érzékeny ajánlója  egy olyan cseh könyvről, amely az élet talán legszenzitívebb periódusáról szól: az élet első,  meghatározó fogadtatásáról, a világra kibújás, a születés gyöngédségéről, az érintés fontosságáról, a szeretve érkezésről, az anya-baba szeretetteljes összhangjáról.

Kötődés avagy a szülés katarzisa

Van, amikor beszélni kell a magától értetődő dolgokról, a közhelyekről. Van, amikor úgy tűnik, épp róluk a legnehezebb beszélni. És van, amikor ez a kettő egybeesik.

Michaela Mrowetz, Gauri Chrastilová és Ivana Antalová az idén Csehországban megjelent könyve a Kötődés – a szülés öröme. Családtámogatás mint a szülészet és társadalom gyógyulásának útja?[1] kapcsán fogalmazódott meg bennem a fentebb leírt gondolat a magától értetődés és nyilvánvalóság valószínűtlenségéről, annak vitathatóságáról, hatalmi eszközökkel való kikezdéséről, a látszólag egyértelmű dolgok melletti tudatos érvelés mikéntjeiről.

A szerzőtriász több szempontból, különféle helyzetekből kiindulva járja körbe a könyv központi témáját, az ún. bondingot, vagyis a megszületett gyermek és édesanyja között kialakuló (kialakítható) lehető legközvetlenebb testi kapcsolatot, a bőrkontaktuson alapuló átfogó kötődést anya és gyermeke között, mely egész életüket végig kíséri/kísérheti.

A tudósokkal és számos anya tapasztalatával összhangban formált üzenet lényege a következőképp foglalható össze: segíteni, támogatni kell a bonding kialakulását, mert a bőrkontaktusos ölelés és érintés, az anya és gyermeke közötti első szemkontaktus és vizuális ismerkedés segíti az újszülöttet adaptálódni a méhen kívüli világra, növeli az anya gyermeke iránti érzékenységét, a gyermek szükségleteire való ráhangolódását, pozitív hatással van a szoptatásra és nem utolsósorban a gyermek immunrendszerének fejlődésére. A hetvenes évek közepén Marshall H. Klaus és John H. Kennel[2] fogalmazták meg (az orvostudomány nyelvén feltételezhetően először), hogy létezik egy biológiai fázis, a törődési készenlét ideje, mely közvetlenül a szülés után kezdődik és kb. tizenkét órán keresztül tart. Ez az idő, amikor megalapozódik az anya és gyermeke közti érzelmi kapocs. Ez az ő idejük: kettejük háboríthatatlan ideje, az egymásba szeretés ideje. Ez az idő, melynek védelmében sok könyv született már szerte a világon, s pár hasonló témájú fordítás publikálása után[3] most már Csehországban is van párja.

De miért is van szükség a tudomány tekintélyére, a klasszikus medicína hivatkozásrendszerére, a biológia nyelvezetéből hozott metaforákhoz ahhoz, hogy kimondható legyen: a megszületett gyermek az anyjához tartozik. Trivialitás. Közhely. Mégis beszélni, írni, publikálni kell róla akár többszáz oldalas könyveket is, legalábbis a szerzők szerint, hiszen a ma Csehországban (de nem csak ott) érvényben lévő rutinizált és sablon módjára alkalmazott kórházi praktikák nagyon gyakran, általában indokolatlanul (is) elválasztják a megszületett gyermekeket édesanyjuktól. A baba-mama szeparáció a kórházi menetrend és szokásrendszer szerves részét képezi, megkockáztatom: annak a szerep-játéknak a része, melynek kulisszái mögé a kórházi tapasztalattal nem rendelkező ember nem lát (nem láthat) be, ezért az olyankor is a szükségszerűség palástját ölti magára, amikor nincs érvekkel alátámasztható, diagnosztizálható oka.

A könyv utószava annyiban bonyolítja a kérdést, hogy az említett mondatot kiegészíti: a megszületett gyermek az anyjához tartozik, ha egészséges, ha nem, ha életben van, ha nem. Ha a mondat első feléről nehéz beszélni, ha szinte elkerülhetetlen, hogy félreértések és hatalmi harcok keltése nélkül lehessen szólni róla, a mondat második feléről magyarázni bármit is szinte lehetetlen. Legalábbis egy olyan társadalomban, melyben újszülöttek esetében a halál oly mértékben tabuizálódik, hogy a búcsú fájdalmas, de azonnali szükségszerű munkáját a szülők képtelenek elvégezni, melyben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a betegként világra jött gyermeknek (ha egyáltalán volt esélye megszületni) felelősséget vállaló szülei vannak. A szerzőtriász mégis megpróbálja. Hármajuk beszélgetésének tematikus fejezetekre bontott jegyzéke a könyv, melynek elsődleges értékét abban látom, hogy elképzelhetővé teszi, hogy pontosan, szinte képszerűen írja le, mi az, ami bondingként átlagos kórházi feltételek mellett is megvalósítható függetlenül attól, hogy egészséges vagy beteg kisgyermek jött-e a világra.

Formailag a könyvet túlzsúfoltnak tartom. Van benne minden, amit csak könyv tartalmaként elgondolni lehet: többféle előszó, tizenegy fejezet (1. A gyermek az anyjához tartozik, 2. Mindenek kezdete – fogantatás és terhesség, 3. Szülés – erőtadó élmény vagy trauma, 4. Férfi jelenléte a szülésnél, 5. A szülést kísérő személyek, 6. Ha probléma adódik, 7. Társadalmi méh – gondoskodás az anyáról és gyermekéről, 8. Koraszülés, 9. Tagadás és lelkiismeretfurdalás, 10. Történetek a szeparációról és terápiáról, 11. Remény), színes és fekete-fehér képmelléklet, köszönetnyilvánítás, kommentárok a könyvhöz, Michaela Mrowetz utószava, további mellékletek (dokumentumok, további cikkek, kutatási eredmények, stb.)… és egy csomó reklám témába vágó publikációkról. Mintha a tudatos hiánypótlás gesztusának saját maga ásta csapdájába esett volna a könyv. Keveredik benne a szakmai és a személyes perspektíva, a szerzők is hol szakemberként, hol anyaként beszélnek, a könyv lapjain sajátos egyveleg születik a tudományos hivatkozásokból és az átélők/túlélők beszámolóiból, a szaktanácsadásból, információátadásból és a metafizikus, már-már spirituális tanuságtételekből.

A bonding elméletileg arról az örömről szól, arról a szerelembe esésről, melynek két főszereplője van: az újszülött és édesanyja. Társadalmunkat jellemző jelenség talán, hogy a könyv, mely a kötődés öröméről kíván szólni, sokkal inkább azokat a fájdalmakat, lelki és testi gondokat írja le, mely a bonding hiányából, annak meg nem tapasztalásából adódnak. Már csak ezért is érdemes hírt adni a témáról… és érdemes foglalkozni vele egy produktív, társadalmi vita reményében, mely képes lenne összefüggéseiben megragadni a látszólag egyértelmű dolgok kényes helyzetét.


[1] Michaela Mrowetz, Gauri Chrastilová, Ivana Antalová: Bonding – porodní radost. Podpora rodiny jako cesta k ozdravení porodnictví a společnosti? DharmaGaia, 2011.

[2] Marshall H. Klaus, John H. Kennel, Maternal-Infant Bonding: the Impact of Early Separation or Loss on Family Development. Mosby, 1976.

[3] Például: Michel Odent: Znovuzrozený porod (Az újjászületett szülés), Argo, 2000. John Kennell, Marshall Klaus, Phyllis Klaus: Porod s dulou (Szülés dúlával), One Women Press, 2004. Jean Liedloff: Koncept kontinua. DharmaGaia, 2007. (A magyar kiadásról Anna ajánlója: https://konyvmutatvanyosoknevelde.wordpress.com/2011/06/17/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban/

Reklámok

One Trackback to “Kötődés avagy a szülés katarzisa”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: