Jogod van

Jogod van

Amikor nem „könyvmutti” vagyok, egy magyarországi jogvédő, mi több, alapjogvédő szervezetnél dolgozom. A Csimota Kiadó Jogod van című – évekkel ezelőtt megjelent !!! – könyvéből két példány is eljutott hozzám, más-más „munkaköröm”re tekintettel.  

Ezt az ajánlót annak a reményében írom, hogy hatására talán néhányan megmozdulnak, és – mondjuk három vagy négy év múlva – se hivatásos jogvédőnek, se könyvmutatványosnak ne kelljen lenni ahhoz, hogy mindenkihez eljusson belőle egy-egy példány. De legalábbis családonként, és legfőképpen általános- és középiskolai osztályonként legyen egy-egy ronggyá lapozott példány a Jogod van-ból.Ajánlómat e lelkesedésem ellenére mégis apró kritikával kezdem. A kötet címe – Jogod van – még ha valójában kifejező is, és lefedi a könyv valóságos tartalmát, mondanivalóját, és sejteti a benne foglaltak egyértelmű, következetes megfogalmazását, és már önmagában is egy felkiáltójel – nem egy telitalálat, az eladhatóság szempontjából semmiképp. Mert hát a jogainkkal és védőikkel szemben tagadhatatlanul él a többségben valamiféle előfeltételezés, gondoljunk csak a jogász-viccekre, a jog egészével szemben pedig – az általam tapasztalt legtöbb esetben – elég erőteljes a viszolygás a nem-jogászok részéről. Ha pedig egy szülő bemegy egy könyvesboltban, mesekönyvet, gyerekkönyvet vásárolni, kis eséllyel fogja ezt a könyvet választani a maga minimál dizájnos borítójával és „jogos” címével, hanem inkább egy szép, mesés történetért csengeti ki a súlyos forintokat. (Zárójelben jegyzem meg, mert ez mindig, minden lehetséges fórumon hangsúlyozom: sokan ma is úgy vélik, hogy túlzás a gyermekek jogainak manapság szokásos erőteljes hangsúlyozása, és hogy miért nem a kötelességeik – kötelezettségeik! – teljesítésére neveljük őket először. „Addig, amíg ezt meg ezt meg nem tanultad, hallgass a neved!”  Nos, ha ilyet hallok, nem hagyhatom szó nélkül, és mindig azt mondom: minket, felnőtteket sem csak akkor illet meg mondjuk az emberi méltósághoz, védelemhez, vagy az anyanyelv használatához való jogunk, ha előtte maradéktalanul teljesítettük alkotmányos kötelezettségeinket, mint például a haza védelme, vagy a közteherviselés. Ugye-ugye, kedves felnőttek, így már más az olvasata? ) Szóval:

Az alapvető jogaink létének nem előfeltétele a kötelezettségeink teljesítése. Sluszpasz.

A gyermekek pedig helyzetüknél fogva – mind fizikailag, mind érzelmileg – kiszolgáltatottak. Éppen ezért, helyzetük okán különös védelem, és speciális jogok illetik meg őket. Sluszpasz.

És amilyen magától értetődő a fenti két állítás, olyannyira kéne egyértelműnek, és mindannyiunk értékrendjébe beleívódottnak lennie a következő állításnak is:

Azokat az embereket is, akik valamilyen fogyatékossággal élnek, pusztán emberi mivoltuknál fogva ugyanolyan alapvető jogok, különleges állapotuknál fogva pedig különleges védelem és támogatás illeti meg, mint azokat, akik fogyatékosság nélkül, épként élik mindennapjaikat.

Mert a Jogod van a fogyatékkal élők jogairól szól.

Ez a könyv azért olyan nagyszerű, mert egyszerű. Nem tesz mást, mint a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt közli gyerekbarát változatban, tőmondatokban, és szintúgy egyszerű, de egyszerűségükben találó és nagyon kifejező illusztrációkkal.

Az illusztráció Kárpáti Tibor munkája, számítógéppel véglegesített grafika, ami lehet, hogy hasonlóképp távol áll a mai gyermekkönyv illusztráció fő irányvonalától, mint egy fogyatékos személyek jogait ismertető gyerekkönyv a modern, kortárs műmesék világától, de tökéletesen kiegészíti, és egyben hangsúlyossá teszi, mindemellett pedig egy más lényegű értelmezési szintre is emeli az egyezményben megfogalmazottakat. Nevezetesen: a képi eszközökkel sokkal inkább befogadhatóvá és átélhetővé teszi egy gyermekkorú olvasó/nézegető számára az egyes deklarált jogok megvalósulásának, vagy sérülékeny mivoltának, megsérthetőségének mibenlétét. Egy kisebb gyermeknek talán nem sokat mond, hogy jogod van ahhoz, hogy senki ne bánjon veled diszkriminatív módon, de abból már megérti a lényeget, ha látja Kárpáti képén, hogy milyen is az, ha három egyforma figura összetart, és közösen mutat hátat egy negyediknek, aki más, mint ők. Azonosul a megkülönböztetettel, beleélheti magát a megalázott, jogfosztott helyzetébe, és átérezheti, hogy milyen lehet pusztán azért, mert valamilyennek született kevésbé értékesnek tartott embernek lenni. És ezzel máris közelebb lépett a másik ember övétől eltérő mivoltának elfogadásához. Az azonosulás természetesen nem teljes, hiszen még csak nem is egy szituációs játékról van szó, csupán könyvről. De egy képeskönyveket ismerő, szerető gyerek, aki már elsajátította a hőssel való részleges azonosulás képességét, e lapokon is át fogja tudni élni az egyes helyzeteket. Nem annyira mélyen, hogy féljen, de pont annyira mélyen, hogy érzékenyedjen, és ha a valóságban hasonló helyzettel találkozik, méltóképpen viselkedjen. Mutasson példát. Legyen jogtudatos. Legyen a másik ember jogának védője, a szó legnemesebb értelmében: ismerje el, tartsa tiszteletben, és példamutatással ugyanerre ösztönözzön másokat is.

Ebből a könyvből Magyarországon 2008-as megjelenése óta ötszáz példány fogyott el. Amikor arra gondolok, hogy mennyi ebből a recenziós példány, és mennyi találta meg a helyét, először csak szomorú leszek. Aztán kicsit – bár nem szép – dühös. Főleg, hogy azt is tudom, hogy a magyarországi megjelenést követően megjelent még Franciaországban, Portugáliában, és legutóbb idén, Lengyelországban. A portugál nyelvű könyvet 2009-es megjelenésekor 5000 példányban juttatták el iskolákba, gyakorlatilag beépítették a tantervbe.

A francia nyelvű kiadványt – ugyancsak 2009-ben – beválogatták egy 48 könyvből álló különlegesen kezelt kiadvány közé; itt szokás, hogy a szakma minden évben kiemel az eves címek közül fontosnak, jelentőségteljesnek ítélt címeket, és köréjük országos programokat szerveznek. Így Franciaországban is több iskolában – bár nem kötelező jelleggel – feldolgozták már a gyerekek a Jogod van anyagát.

Megint leírom: ebből a könyvből Magyarországon 2008-as megjelenése óta ötszáz példány fogyott el. A fentiek tekintetében ez eléggé siralmasan hangzik. És most már nem vagyok szomorú, sem dühös, hanem cselekvésre hívok mindenkit, aki érzékeny e téma iránt. A kereteket ripsz-ropsz kidolgozzuk, és olyat mutatunk a világnak, hogy csak na. Elvégre, mi vagyunk a Könyvmutatványosok.

Reklámok
Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: