Buddhizmus anyáknak avagy a nyugodt gondoskodás titka

Az alábbi szöveg Nóri ajánlója. Humoros, derűs, bölcs, kritikus, gyakorlatias. Szülőknek ajánlom, akik tapasztalták, hogy a gyermeknevelés próbára teszi türelmüket. Megtudhatjuk, hogy lehet elsajátítani a tudatos éberséget, és hogyan segít át bennünket a harag, a mindennapi pörgés-, robotolásban.

Együtt nevettünk ma barátnőmmel, egy három hónapos csupamosoly kissrác mamájával azokon a gyereknevelésről szóló könyveken, melyek a hetvenes években láttak napvilágot Csehszlovákiában. Bár antikvitásokhoz illő kulturális idegenség lengi körül ezeket a kézikönyveket, nagy valószínűséggel a bennük foglalt bölcseletek alapján próbáltak szüleink (fel)nevelni minket. Sírjunk vagy nevessünk, ez volt a kérdés. Aztán inkább nevettünk, mert hála a jóégnek sok mindent ki lehet heverni, sok mindenből ki lehet nőni. (Ezt mint valamikori kislány és mint per pillanat két kisgyerek mamája is mondom.)

Visszatérő motívuma ezeknek a könyveknek, hogy türelemre intik az anyákat (emancipáció ide vagy oda, e publikációk mintaolvasóiban a szülői párost és az apákat bizony keresni kell). Türelmetlen anyának, türelmetlen a gyereke is. Az idegesség idegességet szül. Gondolom, nem lenne nehéz ezt a motívumot az elmúlt tíz évben megjelent gyereknevelési kézikönyvekben is megtalálni. És nem nehéz magunkba nézni: hányszor kívántuk már magunknak, hogy legyünk egy kicsit türelmesebbek, hányszor tettünk fogadalmat, hogy ezentúl máshogy lesz minden, mert most majd…! Na most tényleg megőrizzük higgadságunkat magunk és gyerekünk érdekében is. Hányszor láttuk tegnapelőtti önmagunkat idegen anyukák kínos viselkedésében a játszótéren, vagy áldottuk szerencsénket, hogy eddig még sikerült otthonunk négy fala közé zárni türelmetlenségi rohamainkat.

A téma aktuális maradt. Ebben nem is az a nyugtalanító, hogy ugyanabban a cipőben járunk mint szüleink, hogy fantasztikus pontossággal tudjuk leutánozni azokat a viselkedési formákat, melyektől gyerekként a falra bírtunk mászni, hanem az, hogy amíg a türelemre intés megmaradt tanácsként és elvárásként, általában hiánycikket jelentenek azok a a gyerekneveléssel kapcsolatos írások, melyek abban is eligazítanának, hogyan is legyünk türelmesebbek. Mert a napnál is világosabb, hogy a türelem mint képesség nem fog sült galambként a szánkba, akarom mondani jellemvonásainkba repülni.

Egy olyan könyvet szeretnék mutatni most, mely pozitív értelemben kilóg a fentebb vázolt könyvek sorából. Sarah Naphtali Buddhizmus anyáknak c. könyve ilyen. (A mű teljes címe: Buddhism for Mothers. A Calm Approach to Caring for Yourself and Your Children. Allen&Unwin kiadványként 2003-ban jelent meg Ausztráliában, magyar fordítása egyelőre nincs, legalábbis nem tudok róla.) A szerző abból a helyzetdefinícióból indul ki, hogy a gyereknevelés mint szakterület a gyerekre és az őt érintő törődésre összpontosít, miközben megfeledkezik az anyáról. Sarah Naphtali a gyereknevelést arról az oldalról közelíti meg, hogy az anyákra figyel oda, velük törődik, őket öleli át nekik címzett gondolataival. Nem azt mondja például, légy türelmes, hanem saját életútját és próbálkozásait, sikereit és személyes csődjeit is bemutatva azt írja le, milyen konkrét lépések segíthetnek ennek elérésében. A szubjektív anyai tapasztalat íratta meg Naphtalival ezt a könyvet azok számára, akik a szerzőhöz hasonlatosan úgy érzik, gyermekeik leheltek új életet azon rejtett (rejtegetett) vágyukba, hogy erényesebb, bölcsebb emberekké váljanak.

A könyv az ún. “nyugati buddhizmus” példája, s mint olyan tudatosan eklektikus: az alapvető buddhista tanokból kiindulva több buddhista tradícióból merít ahhoz, hogy a meditáció és tudati éberség (mindfulness) praktikáiról koherens képet nyújtson és felvázolja konkrét alkalmazási lehetőségeit a gyereknevelés mindennapjaiban. A könyv nem hirdet új vallást, nem agitál, hitéleti propagandától mentes. Azért merem a Neveldében ajánlani, mert bár a szerző elkötelezett buddhista (a férje nem), nem ölt magára prófétai pózt, nem a konverzió szócsöve. Egy gondolkodási technikát ajánl azoknak, akik a reflexió útjára léptek vagy szeretnének ezen az úton elindulni. Ebben az értelemben a buddhizmus mint alapinspiráció az anyaság tapasztalatának szűrőjén keresztül jut el az olvasóhoz.

Az anyaságot Napthali nem idealizálja. Az inherensen benne rejlő kettősséget nem megszüntetni akarja, hanem úgy megmutatni, hogy az elfogadható és kezelhető legyen. Nem azt akarja elhitetni velünk, hogy a hegy megmászása buddhizmussal a hátizsákunkban mosolyt fakasztó pillefuvallat lesz, mert a friss levegő és a lehengerlő látvány fejünkbe tolulása mellett lesz majd, hogy jól megizzadunk, bakancsunk töri lábunkat, és gyakran felhők takarják majd el a csúcsokat. A játék és szeretet idejét felváltja a stressz és aggodalom, pozitív és negatív tapasztalatok adják át egymásnak a staféta botot. Nem arról van itt szó, hogy az anyaság tapasztalatának ezen kétarcúságát megszüntetheti az, aki buddhista gondolkodási technikákkal felvértezi magát, hanem inkább arról, hogy a szenvedést s annak ezernyi megjelenési formáját nem engedi életében huzamosabban megtelepedni. (Ez az érvelés a buddhizmus négy alapigazságának értelmezésén alapszik.)

Ebben például a tudatos éberség elsajátítása segíthet. Az éberség mint tudatorientáló technika azt jelenti, tudom (testileg, lelkileg, szellemileg), hogy itt és most éppen mit csinálok. Az éberség annak tudatosítása, hogy egy adott pillanat mi mindent tartalmaz. A jelen pillanat, csináljuk bármit is, mindig elégségesen telített ahhoz, hogy tudatunkat pozitívan foglalja le, s ellenpontozza az egyre csak sokasodó benyomások, ingerek, feladatok okozta kimerültséget. Napthali nem időigényes meditációs tevékenységet ajánl ennek eléréséhez (bár a meditációnak is fontos szerep jut könyvében), hanem egyszerű, a mindennapokba is könnyen beilleszthető gyakorlatot: pl. amikor sétálsz, próbáld ezt mondani magadnak: sétálok, érezd át, ahogy lépteiddel érinted a földet, ha takarítasz, figyelj oda arra, amit kezeid csinálnak, figyelj a részletekre, ha eszel, figyelj az ízekre, reflektált gondolati folyamataidat, amilyen gyakran csak lehet. Bár triviálisnak tűnhetnek ezek a tanácsok, arra a tudatállapotra reagálnak, melyben a napjaink sodrásában élünk, s mely azokhoz a feszültségekhez vezet, melyektől feltételezhetően szabadulni szeretnénk.

Analitikus megközelítése miatt egyik kedvencem a harag legyőzéséről szóló fejezet. Ahhoz, hogy a harag megszelídíthető legyen, esetleg ahhoz, hogy egy kis gyakorlat után kikerülhető legyen, látnunk kell, hogyan is keletkezik. A tibeti Geshe Kelsang Gyatso tanaiból kiindulva Napthali így bontja részeire a haragot:
Érzékelünk egy objektumot, valamit, ami kellemetlennek találunk.
Az ebből következő sérelmet eltúlozzuk.
Kialakul bennünk a sérelmezés vágya.
Ez a felbontás kell ahhoz, hogy a harag okának és forrásának (leggyakrabban a gyerek viselkedése, cselekedete) megváltoztatásával feladható legyen a sérelmezett, az áldozat identitása. Segítségével a haragvó “elidegenedik” saját dühétől és megszabadul attól a helyzetből, melyben saját gondolatainak válik foglyává.

A könyvnek feminista szempontból felróható, hogy a gyereknevelést implicite anyai feladatként és tapasztalatként tételezi. A nyugodt gondoskodás és törődés praktikái nem kizárólag női praktikák. Szociológiai szempontból persze fontos ezt kiegészíteni azzal, hogy általában mégis a nők azok, akik (nem mindig saját választásuk eredményeképpen) otthon maradnak és gyereket nevelnek. Az ő elhagyatottságukra és megtámogatásukra helyezi Napthali a hangsúlyt. Mindezt úgy, hogy ugyanakkor megbízik bennük. Márcsak e bizalom miatt is érdemes a szerzőre odafigyelni.

További könyveinek áttekintése itt. http://www.allenandunwin.com/default.aspx?page=311&author=130

Címkék: ,

One Comment to “Buddhizmus anyáknak avagy a nyugodt gondoskodás titka”

  1. Van magyar fordítása, onnan tudom, hogy én fordítottam. 🙂 Hamarosan megjelenik (HVG könyvek).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: